Az idei konferencia előadásai az emberi társadalom térbeliségének változásairól és változatairól szólnak. Azokról a terekről, és a terekben zajló emberi cselekvésekről, tevékenységekről, vagyis társadalomépítő, jelentésalkotó gyakorlatokról lesz szó, amelyeket eddigi emberi történelmünk során kialakítottunk.

Ezek közül a legfontosabb a város, de ott van mellette a vidék is. Eddigi térképzeteink, és térképeink is ezt a világot mérik, mutatják.

Az infokommunikációs eszközök és technológiák, a digitalizáció, a médiakonvergencia megjelenésével kialakultak az online-nak, hálózati világnak, net-valóságnak, virtuális-valóságnak nevezett terek (jelentésekkel telített helyek).

Ezek létrehozásakor felerősödnek, szinte kizárólagossá válnak a téralkotó munka egyébként is fontos elemei: a szavak, elbeszélések, a kulturális jelentéstermelés mindazon formái, amelyek nem kötődnek a testhez, a lábhoz, a járáshoz, a fizikai térben való mozgáshoz.

Korunkra jellemző, hogy a két térvilág itt és most, a szemünk előtt találkozik. Nem véletlen, hogy egyre népszerűbb a társadalomtudományi diskurzusban a hibrid terminus. Nemcsak közeledésről, összetartásról (konvergenciáról), hanem valóban összekeveredésről és új, kevert entitások születéséről beszélhetünk.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy fizikai és virtuális között határok épülnek azért, hogy a különbségeket jobban kihangsúlyozzák, és ezeken a határokon az építéssel egyidőben átjárók keletkeznek, hogy a közlekedést, forgalmat láthatóvá-megragadhatóvá változtassák.

Az új média-terek konferencia előadásai a digitálisnak vagy hálózatinak is nevezett társadalom mai jelenségeiről szólnak. Mivel pedig se fizikai valónkban, se mentális gyakorlatunkban nem tudunk nem-térbeliek lenni, ezért a térben élő ember, a térben élő társadalom kérdései kerülnek megvitatásra.

Használjuk eredményesen a konferencia másfél napra megnyíló terét határok, különbségek, meg átjárók, összefüggések építésére, bemutatására.